Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat. Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta. Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? – akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére. Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának. Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!
Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr.

Gondolatok az igéről

Őszinte leszek, nem szeretem ezt az igeszakaszt. Nem az igével van bajom, hanem az értelmezésével. Annyi megkeseredett emberrel találkoztam már, akik azt várták Istentől, hogy ilyen módon rátaláljanak életük társára, aminek aztán gyakran a megkeseredettség lett a végállomása. Várták a varázsütést, hogy „csak úgy” elrendeződjön a házasság. De még ebben a korban, amikor valóban elrendezett házasságok voltak, ekkor is hozzáillő társat kerestek a másik félnek. No de ki az, aki hozzám illik? Most már más tanácsot adok az embereknek ebben, mint tettem húsz évvel ezelőtt. Ha manapság megkérdezik tőlem, hogyan kérjék Isten vezetését a házasságra nézve, akkor azzal kezdem, hogy kérd az Urat, mutassa meg neked, hogy te milyen vagy, tartson tükröt eléd, vizsgáljon meg téged, ahogy a 139. zsoltár végén kéri Dávid, hogy aztán ne az alul- vagy túlértékelt önmagadhoz keresd a hozzád illőt, hanem ahhoz, aki valóban vagy! Így eljuthatsz nemcsak az esküvőn ünnepelve, hanem a 25. és 50. házassági évfordulón is arra, amit itt olvashatsz, hogy leborulsz az Úr előtt, és áldod őt, mert a helyes úton vezérelt téged, mert a megfelelő fonatot készítette el.