Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
Gondolatok az igéről
Pál apostol sok ellenállásban, bántásban, szenvedésben és üldöztetésben részesült a missziói útjai során. Jézus Krisztus tanította azt, hogy „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20).
A Krisztus-követés sok-sok áldással és az őérte vállalt szenvedéssel is együtt jár. Nálunk is. Minden alkalommal, amikor missziói útra indulunk itthon vagy egy másik országba, olyan akadályokkal szembesülünk, amelyek szenvedést okoznak nekünk. Akkor is átélünk hasonlókat, amikor családunkban, baráti körünkben, munkahelyünkön éljük meg a hitünket.
Néha már mi is egészen azt éljük át, amit Pál így fogalmazott meg: „erőnkön felül megterheltettünk” (8. v.). Lehet, hogy te ezt a rád bízott ige terjesztése közben éled át. Lehet, hogy olyan betegséget hordozol a testedben, amely ezt az érzést váltja ki benned. Lehet, hogy másokat ápolsz vagy a nincstelenek között munkálkodsz Isten országa terjedéséért. Akárhogyan is van: amit Krisztusért végzel, vállalsz, az biztosan nehéz, sőt gyötrelmes is lehet.
Emellett ugyanilyen bőséges a mi vigasztalásunk is őtőle! Ezért őbenne reménykedünk, mert aki megszabadított a halál uralmától, meg fog szabadítani minden más szenvedéstől is végül (10. v.).











