Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.

Gondolatok az igéről

Egy konferencián az előadó megkérte a hallgatóságot, emelje fel a kezét, aki szívesen szolgál az Úrnak bármilyen fizikai munkával a gyülekezetben. Sok kéz emelkedett a magasba. Aztán megkérte, hogy azok is emeljék fel a kezüket, akik inkább egész nap imádkoznának fizikai szolgálat helyett. Csupán egy ember jelentkezett. Úgy tűnik, a testvérek között sok a szolgáló szívű Márta, aki sürög-forog, teszi a dolgát, a kötelességét, de közben hajlandó panaszkodni, mert a másik nem ugyanúgy szereti Jézust, mint ő. Mintha a Jézus iránti szeretetünk csak abban nyilvánulna meg, hogy szolgálunk érte. Mária megértette, hogy Jézus szavát hallgatni, ott lenni teljes figyelmével sokkal fontosabb, mint vendégül látni a tanítványi sereget. Amikor ma leülünk igét olvasni akár egyénileg, akár közösségben, azt fejezzük ki, hogy szeretjük azt, aki hozzánk lejött, s megbecsüljük a jelenlétét. Jézus nem jár mindig Betánia felé, a reggel csendje, áhítata hamar elsuhan. Vigyázzunk, nehogy lemaradjunk arról, amit Jézus ma is mondani akar nekünk!