Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?

Gondolatok az igéről

Gyakorló szülőkként tudjuk, hogy gyermekünk legtöbbször akkor bújik el, ha rossz fát tett a tűzre. Velem is megtörtént már, hogy gyerekként egy csínyt elkövetve elbújtam az udvar legsötétebb szegletébe, hogy ne kelljen szembenéznem a tetteim következményével. A „Hol vagy?” kérdés mindig azért hangzik el, mert nem vagyunk ott, ahol lennünk kellene. Nem vagyunk a helyünkön. Valami megváltozik, s hiba keletkezik a rendszerben. Az Úr elől viszont nem lehet elbújni. Ma is megkérdezi tőlünk, hogy hol vagyunk például szülői minőségünkben. A nekem kijelölt helyemen vagyok? Ha férj vagyok, vezetem a családomat? Ha feleség vagyok, hagyom, hogy a férjem vezesse a családot? Nincs olyan, hogy tökéletes család, hogy mindig csak jó döntéseket hozunk. Sokszor tévedünk, megbotlunk, felállunk, bocsánatot kérünk, megbocsátunk. Mindeközben pedig sokat fejlődünk, és jobb esetben nem fogjuk elkövetni ugyanazokat a hibákat. Maradjunk alázatban, és kérjük az Úr segítségét abban, hogy mindig a helyünkön tudjunk lenni a családban is! Mennyivel jobb lenne, ha nem a számonkérő „Hol vagy?” hangozna el felénk, hanem dicséretként ezt hallani Urunktól: Úgy örülök, hogy látlak, mert tudtam, hogy a helyeden talállak!