Kell-e, lehet-e belső szabadság a rabszolgaságban? Népe évszázadok óta kilátástalan, bántalmazott, kihasznált, semmibevett sorsban él, maga is élete első negyven évében. Belőle mégis férfi, nemes, harcos, hős lesz. Mikor és hogyan lesz azzá? Kell az Istenbe vetett hit a szolgasorban, a nyomorúságos években, a halál árnyékos völgyében, hogy túlélje, s ne nyomorodjon a lélek. Páltól kapjuk a kijelentést, hogy ezt is meg lehet élni az Úrban. Mert Istent nemcsak szárnyalásunkban dicsőíthetjük meg, hanem próbáinkban, a veszteségben, a rabságban-börtönben is.

De legalább ekkora titok, hogy amikor viszont készen a szabadítás, akkor mi is legyünk készen élni vele: „Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal!” (1Kor 7,21) Bárhogy is, itt van tehát Káléb, a szabad ember, aki rabságban született, mégsem rablelkű. Kortársaival együtt éli át Isten szabadítását. De nem csak a teste szabadul. Befogadja az ígéreteket: ezekhez alakul gondolkodásmódja, identitása, ön- és jövőképe. Ez van szívében, ennek teljességéből szól a száj reményteljes szavakat („Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött” – Józs 14,7).

A múlt nyomorától és a jövő aggodalmaitól való szabadság emeli őt ki a fejedelmek, vezetők közül: nemcsak megbízható, de van reménysége is. A realitás sosem elég, sosem szabadság. Mindig megtalálja a kockázatokat, kitettséget, és könnyen meghajtja fejét előttük. A reménység embere szabad ezektől: nem kitakarja a valóságot, de fölé lát, Isten szemébe néz, fülében csengenek a neki mondott ígéretek. Sőt még arra is szabad, hogy másképp alakuljanak a dolgok.

Hogy jöjjön negyven év vándorlás, majd megrekedt honfoglalás. Vagy hogy a szuverén Isten másképp cselekedjen, mint mi szeretnénk („Talán velem lesz az Úr…” – Józs 14,13). Csak egyvalamire nem szabad: beletörődni a szolgaságba, a lemondásba, a rettegésbe az ellenség óriásaitól. Negyvenöt éve fűti, hogy ez nem lehet igaz. Nem lehet igaz, hogy valaki az Isten ígérete fölé nő. Nem lehet igaz, mert Istent nem lehet legyőzni.

Elengedhetetlen meggyőződés!

Sose legyünk szabadok ezt elengedni! Legyünk szabadok ígéreteibe megérkezni, a realitások fölé nézve rá figyelni, reménységben élni!

A szabadság margójára

Ha félek akkor, amikor nem csináltam semmi rosszat, az nem szabadság: zsarnokság.
Ha nem félek akkor, amikor rosszat csináltam, az sem szabadság: egyszerű balgaság.
Ha Istent félem: akkor nem félek, szabad vagyok.