Dávid zsoltára.

Az Úr az én pásztorom,
nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy:
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem
ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.

Gondolatok az igéről

Isten ismeri szükségleteinket.
Az ember testi, lelki, szociális jólétéhez nélkülözhetetlen a friss levegő, tiszta ivóvíz, egészséges, vitamindús és változatos táplálék, amely földrajzi adottságként a mienk, illetve a munkánkért kapott fizetésből megvásárolható. Szükséges még a folyamatos erőnléthez és kiegyensúlyozott fejlődéshez a rendszeres alvás, kommunikáció, illetve a reprodukciós feltételek megléte. Mindemellett társas lényekként nélkülözhetetlen számunkra a szeretetből fakadó elismerő támogatás. Erős biztonságérzet által tudunk kötődni embertársainkhoz, mennyei Atyánkhoz. Megannyi szükségletünk kielégítéséhez a földi és mennyei erőt az Úr Jézus bűneinket megbocsátó kegyelmének folyamatos ajándékozásával biztosítja napról napra.
Életünket fontosságunk tudata formálja kreatív, alkotó létezéssé, mely az Örökkévalóval megvalósított hitkapcsolatunk eredményeként tesz bennünket elégedett, boldog emberekké. Jó Pásztorunk azt ígérte: ha engedelmeskedünk neki, vigyáz ránk, és spirituálisan velünk lesz a világ végezetéig (Mt 28,18–20).
Minden táplálék, földi és mennyei egyaránt az ő akarata megvalósulásának eszköze lehet földi vándorlásunk során, mely tőle érkező szeretetajándék.