Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.

Gondolatok az igéről

A pusztai vándorlás során az ígéret földjére való bevonulás előtt Izrael népének azonos volt az anyagi helyzete. Senki sem volt gazdagabb, mint a másik, és senki sem volt szegényebb. A királyok korától kezdődött el az anyagi különbség növekedése ember és ember között. Voltak olyanok, akik a király szolgálatában nagyon meggazdagodtak, mások pedig elszegényedtek. Először is azt olvassuk az igénkben, hogy Jézus ott ül és figyeli, hogy ki hogyan adakozik. Még akkor is, ha sokszor nem vagyunk ennek a tudatában. Pontosan látja, ki hogyan bánik azzal a pénzzel, amit Istentől kap. Az anyagi ügyeinket nem lehet titokban intézni. Ez biztatás számunkra, ugyanakkor komoly intés is. Jézus látja, hogy mi hogyan gondolkodunk az adakozásról. Azt is megfigyelhetjük, hogy a pénzügyeink hitbeli ügyek. Malakiás 3,10-ben bátorít az ige, hogy tegyük próbára az Urat. A próba abból áll, hogy ki tudjuk-e a kezünkből engedni a biztosat a bizonytalanért. Az igazság az, hogy ez a fajta bizonytalanság biztosabb az ember biztosságánál. Tegyük tehát ma próbára Istent! Adjuk neki oda azt, amit kér tőlünk, és meglátjuk, hogy cselekedni fog életünkben, pénzügyeinkben.