De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.

Gondolatok az igéről

Advent második vasárnapja van. Jézus Krisztus mint megváltó Messiás már eljött, de mint ítélő bíró nem. Jeremiás próféta még bőven Jézus Krisztus előtt élt, és munkálkodva várta a Messiás eljövetelét. Izrael életében a kettős királyság sok szempontból nehéz időszak volt. Az északi országrész, Izrael királysága már elesett, de délen, Júdában sem volt sokkal jobb a helyzet. Jeremiás több mint négy évtizeden át hirdette, ezernyi megpróbáltatást elszenvedve, Isten reá bízott igéjét. Az Úr üzenete miatt még a családja is ellene fordult, azok mellé álltak, akik Jeremiás próféta halálát kívánták. Még gúnydalt is énekeltek róla (JSir 3,14). Mindezek ellenére a próféta elkezdett bizakodni, mert már nemcsak a nyomorúságára nézett, hanem Isten szeretetére is. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JSir 3,22–23)
Van-e az életünkben elcsüggedésre való okunk? Minden bizonnyal van. Akár még depresszió is kialakulhat, hogyha az ember a tartós stressz terhe alatt marad. Krisztus kegyelme által tegyük le terheinket az ő lábaihoz! Emeljük fel a tekintetünket a Megváltóra, aki már készíti számunkra a helyet a mennyben!

Imaáhítat

Köszönjük meg a remény horgonyának lélekmentő erejét! (Zsid 6,18b–19)