A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

Gondolatok az igéről

Testi valónkban tudjuk – ha másért nem, mert tapasztaljuk –, hogy szükségünk van a napi táplálékra. Ha nem eszünk megfelelő módon és eleget, annak következményei vannak. Először csökken a teljesítőképesség. Ha hosszan tart az elégtelen étkezés, akkor akár teljesen alkalmatlanná is válunk a feladataink elvégzésére. Majd jönnek a különböző betegségek, legvégül pedig a halál... Akik egészségtudatosan élnek, törekszenek is arra, hogy rendszeresen és megfelelő módon étkezzenek.
A léleknek is szüksége van táplálékra, hogy éljen. Jézusra, az élet kenyerére, aki a keresztáldozatával megnyitotta az utat Istenhez, az örök életre. Ezért a hívő ember legfőbb lelki tápláléka az, ami a bizonyosságot erősíti a lelkében. A mindennapok velejárói a küzdelem, a kihívás, a kísértés, az útkeresés is, amelyek nem egyszerűen megpróbálnak, hanem a lelket is igénybe veszik. Lemerítenek, „éhessé” tesznek...
Ne elégedj meg azokkal a dolgokkal, amelyek csupán gyors „energialöketet” adnak a lelkednek! Jézus „teste az igazi étel, és vére az igazi ital”. Ha élni akarsz, és nem csupán túlélni, minden nap be kell töltened a lelki szükségedet. Krisztussal...