Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy többen azok közül, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.
De mit számít ez? Az a fontos, hogy bármilyen módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok, mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.
Gondolatok az igéről
Pál apostol fogságból írt levelének kijózanító gondolatai azt mutatják, hogy a múltban sem volt másképpen, mint ahogyan ma. Akkor is voltak, akik „irigységből és versengésből” (15. v.), „számításból, nem tiszta lélekkel” (17. v.), „színlelésből” (18. v.) hirdették az evangéliumot – míg mások jóakaratból, szeretetből és meggyőződésből (15., 16., 18. v.).
Pál – nagy fokú önzetlensége miatt – azt írja, hogy az a legfontosabb, hogy a Jó Hír valahogyan eljusson az emberekhez. Ezért írja, hogy akár szívből, akár színből szóljon is az ige, csak történjen valahogyan. Azaz személyes sérelmein túllép ennek kapcsán, hiszen a vele rivalizálók az ő nyomorúságát akarták növelni, kihasználva az apostol szolgálatának fizikai korlátoltságát, a fogvatartását.
Emellett nem szabad azt gondolni, hogy az evangélium terjedését tekintve mindegy az, hogy hiteles életű bizonyságtevők szívből adják-e tovább azt, amit az Úrtól kaptak, vagy önérdekektől vezérelt színlelők beszélnek Isten megváltó művéről.
Pál igehirdetésének alapja személyes átélése volt. Ő átélte Krisztus életváltoztató jelenlétét. Újjászületett. Új szívet kapott. Ez sugárzott belőle.
Mi is akkor hirdetjük Krisztust hitelesen, ha ez az iránta érzett szeretetünkből fakad.











