Bemerítés Székesfehérváron

1643
Csoportkép a bemerítkezőkkel.

Volt egy lány, aki egy szórakozóhelyen táncolt férfiak előtt. Mindenki, aki nézte, csak egy testet látott, valami mocskosat. De amikor az édesapja elment és megnézte, akkor ő a saját lányát látta benne.

Visszaemlékezett, amikor a lány járni tanult és először futott oda hozzá, amikor 5-öst hozott haza az iskolából, vagy megajándékozta valamivel, amit ő készített. Ez a lány te vagy és én vagyok. Isten az apa, aki néz minket. Isten egy csodálatos dolgot teremtett, amit mi kicsavarunk és összetörjük vele a szívét. De Isten még így a bűneinken keresztül is látja, amit eredetileg tervezett. Mindenki más a bűneinket látja, egyedül Isten az, aki nem.

Tehát a lányát néző édesapa feláll és előresétál. A lányban szégyen tör fel és sírni kezd. Az apa odamegy a színpadhoz, leveszi a kabátját és mindenki előtt betakarja vele a lányát. „Te nem ide tartozol, szeretlek, gyere haza.”- mondja neki. Ez a kegyelem pillanata.

Követjük, vagy ottmaradunk a színpadon? Isten most kegyelmes, de eljön az igazság pillanata. Ez a 7 ember büntetést érdemelt volna, de Isten nem fair! Nem miattunk, hanem azért, amit Jézus Krisztus tett értünk a kereszten. Mi Krisztusban vagyunk, ő pedig a tökéletes fiát látja, amikor ránk néz. Amikor Krisztusban vagyunk, töredezett életünk egésszé válik, ami sötétség bennünk világossággá lesz, és fehérebbek leszünk a hónál. Isten leveszi rólunk bűneinket és olyan messze veti el tőlünk, amilyen messze van napkelet napnyugattól. Ez nem fair. De szeretnéd, ha nem így lenne?

Ők itt heten követték a hitüket és ezt fejezték ki a bemerítkezéssel. A kereszt alatt mindannyian meghaltunk. Ez azonban nem a végét, hanem éppen életünk kezdetét jelenti. Ennek lehettünk tanúi a bemerítéskor, melyet Kovács Dániel vezetett. „…minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!” (Efézus 2:5) Isten nem csak megbocsát, de meg is áld. És így menekülhetett meg a haláltól az a hét ember, akik bizonyságot tettek a gyülekezet előtt és követték Jézus példáját.

A bemerítési ünnepen Eric Maroney buzdított a fenti gondolatokkal.


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Jónak lenni jó!