Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.

Gondolatok az igéről

Némelyek számára a munka egyenesen büntetés. A Szentírásból viszont tudjuk, hogy a munka olyan feladat, amely a bűneset óta fáradsággal és orcánk verítékével jár együtt. Ezért van szükségünk a fáradságos munkavégzést követően a pihenésre.
A tízparancsolat negyedik parancsa, melyet mai igénkben olvastunk, a nyugalomnap megszentelésének parancsaként közismert. Alaposabban szemügyre véve azonban azt láthatjuk, hogy a munka és pihenés rendjét illető rendelkezése ez Istennek. Mivel Isten nem örökmozgó gépeknek alkotott bennünket, nem végezhetjük munkánkat megállás nélkül.
Már az a tény, hogy Isten a nappalok és az éjszakák váltakozását helyezte el a teremtettségben, arra késztet, hogy a munkavégzést követően pihentető alvással regenerálódjunk, nyerjünk új erőt. Ezen felül iktatott be Isten egy nyugalomnapot is népének életébe. Ehhez az alapot pedig önmaga szolgáltatta azzal, hogy ő is megnyugodott teremtői munkájától.
A munka és pihenés isteni rendjét mindenképpen érdemes komolyan venni. Ne gondoljuk, hogy eredményesebbek leszünk akár a fizikai, akár a szellemi vagy lelki munkavégzést illetően, ha csonkig égetjük a gyertyát! Mert igaz a mondás: „Aki sokat markol, keveset fog.”

Imaáhítat

Köszönjük meg Istennek, hogy az ő kegyelme által dolgozhatunk! (1Kor 15,10)