Mindig örömünnep gyülekezetünkben, ha fehér ruhás testvéreinket köszönthetjük. Ebben a pandémiás időszakban talán még jobban érezhetjük Isten kegyelmét, amikor a gyülekezeti alkalmak beszűkülése ellenére négy fehér ruhás fiatalnak mozdult meg a víz 2020. december 20-án.

Ezen az alkalmon az igét Kiss János berettyóújfalui lelkipásztor tolmácsolta felénk, a bemerítés szolgálatát pedig Komlósi Sándor lelkipásztor végezte.

Kiss János testvér a János evangéliumának 3. részéből az 1–21. verseket olvasta. Ebben a fejezetben minden információ megvan ahhoz, ami egy lélek megtéréséhez szükséges. Viszont a megtérés akadályai is megtalálhatók benne. Egy farizeus, Nikodémus éjszaka elmegy Jézushoz. Szilárd bizonysága van, de nem mer a sötétségből a teljes világosságra lépni. Jézus készséggel válaszol Nikodémus kérdéseire anélkül, hogy megintené. Rámutat arra az útra, ami az üdvösségre viszi.

A ma emberének szívében is vannak akadályok. Önmagunktól csak a kárhozatra vagyunk képesek. Jézus nekünk is megmutatta az utat az üdvösséghez, nekünk csak a szívünket kell megnyitni. Még a hitet is ő fogja adni.

Nikodémus a saját tudásával és a törvény betartásával szeretné az örök életet elnyerni. Viszont nem mi fogjuk saját erőnkből megnyitni a menny kapuját, azt Jézus nyitja meg. Minden készen van arra, hogy üdvösségünk legyen, nekünk csak el kell fogadnunk. Ha ez megtörténik, akkor minden erőlködés megszűnik, az Isten közel jön. Minden benne van a Bibliában, de mit ér, ha nem tesszük magunkévá, nem adjuk át magunkat őneki.

A Lélek fúj ma is, és újjászülhet, ha valaki megnyitja a szívét. Jézus nem rója fel a múltunkat, egyszerűen, szeretettel hív a kereszthez. Nincs más út: fel kell nézni a keresztre. A karácsony ünnepe ennek az útnak a kezdete:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Nikodémus nem követte Jézust, viszont az egyszerű tanítványok követték. Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott neki. János azt mondja: Ez az én örömöm. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

A hitet magunktól nem fogjuk megélni önzsugorítással, csak Istennek kell átadnunk a „terepet”. Akkor helyén lesz az életünk, mert Isten a Lelkét adja.

Négy fiatal testvérünk is erről tett bizonyságot.

A képen szereplők balról jobbra: Kiss János lelkipásztor, Gacsályi Borbála, Péter-Szarka Teodóra, Kricsfalusi Patrik, Kóka Péter és Komlósi Sándor lelkipásztor

Péter-Szarka Teodóra (16 éves): Hívő családban nőtt fel, ennek ellenére elindult egy másik irányba. Benne volt Isten keresése, mégis más utat járt. A kisifi alkalmai nagy hatással voltak rá. Az egyik kisifitáborban átadta a szívét Jézusnak. Megtérésével tiszta lapot kapott Istentől, és egy teljesen új utat.

Gacsályi Borbála (15 éves): Szintén hívő családban nevelkedett, de útmutatás nélküli életet élt. A kisifiben igazi közösségre talált. Szeretett volna hasonlítani az ottani fiatalokra. Egy együtt táborozás alkalmával jött rá, hogy Jézus meghalt a bűneiért. Most már csak Istent akarja követni. Szeretné, hogy ő legyen a középpontja az életének.

Kóka Péter (18 éves): Édesanyja hívő volt. Már kilencévesen elfogadta Jézust személyes megváltójának, de a középiskolában iskolatársainak is meg akart felelni, ezért kettős életet élt. Érezte, hogy ez nincs így rendben. Imádságaiban kérte Istent, hogy adjon neki hívő közösséget. Miután rátalált gyülekezetünkre, nemcsak barátokat, de testvéreket is kapott. Az ifjúsági konferencián erősödött meg benne, hogy Jézus útján akar járni.

Kricsfalusi Patrik (26): Gyermekkora óta ismeri az Úr Jézust. Egyik ifjúsági konferencián felismerte, hogy bűnös ember, de az iskolában rossz példák is voltak előtte. Egy idő után az Úr a szívére helyezte, hogy el kell döntenie, hogy melyik úton akar járni. Ő a keskeny utat választotta.

„Szívemben eldőlt, követem Jézust – nincs visszaút” – örülünk döntéseteknek. Isten adjon nektek hűséges szívet!