Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

Gondolatok az igéről

Mi történne velünk akkor, ha még ma visszatérne dicsőségében Jézus Krisztus? Korábban volt már arról szó, hogy kettős feszültségben élünk: lehet, még ma bekövetkezik, de az is lehet, úgy éljük le az életünket, hogy csak várjuk Jézus visszajövetelét. Ebben a szakaszban arra figyelmeztet az Úr, hogy nem gondolkodhatunk úgy, hogy van még időnk, ráérünk később jónak, engedelmesnek lenni. Már az első gyülekezetekhez tartozó hívők is abban reménykedtek, hogy életükben visszatér Jézus. Kétezer év távlatából gondolhatnánk úgy, ha eddig nem érkezett meg, akkor kicsi az esély, hogy pont ma lesz az a pillanat. Két okból is tévedhetünk. Egyrészt tényleg lehetséges, hogy ma visszatér, másrészt azt sem tudjuk, földi életünkből mennyi áll még rendelkezésre. Egy biztos, minden egyes nappal közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amikor letelik e világ ideje. Szolgálatra és jó cselekedetekre lettünk teremtve. „...az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10) Nem a cselekedetek által nyerjük üdvösségünket, de az üdvösségünk célja az, hogy visszakerüljünk Isten tervébe. Isten elárasztott bennünket lelki ajándékokkal azért, hogy hasznosak legyünk, építsük Krisztus testét. Kérjük a Szentlélek vezetését, hogy megfelelő helyen és szolgálatban legyünk mindenkor!