A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt:

Láttam egy fát a föld közepén;
nagyon magas volt.
A fa csak nőtt és erősödött;
olyan magas lett, hogy az égig ért,
és még a föld széléről is látni lehetett.
Szép lombja volt és sok gyümölcse,
táplálékot nyújtott mindenkinek.
Alatta mezei vadak tanyáztak,
ágain égi madarak fészkeltek,
róla táplálkozott minden élőlény.
Majd láttam fekhelyemen
a látomásban, amint egy szent angyal
leszáll a mennyből.
Hangos szóval így kiáltott:
Vágjátok ki ezt a fát,
és vagdaljátok le ágait,
tépjétek le leveleit,
és szórjátok szét gyümölcseit!
Meneküljenek alóla a vadak,
és ágairól a madarak!
De a tövét gyökerestül
hagyjátok a földben,
vas- és rézbilincsben
a mező füve között!
Hadd áztassa az ég harmatja,
és egye a föld füvét, mint az állatok!
Boruljon el emberi elméje,
állati értelem maradjon csak benne,
hét időszak teljék el így fölötte!
Az angyalok hozták ezt a rendelkezést,
a szentek végzése ez a parancsolat.
Hadd tudják meg az élők,
hogy az emberek királyságán
a Felséges uralkodik:
annak adja, akinek akarja,
és a legalacsonyabb sorból is
trónra emelhet valakit.

Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned.

Ekkor Dániel, más néven Baltazár egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre! Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért és az egész földről látszott, szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, az te magad vagy, ó, király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad kiterjed a föld határáig.

Gondolatok az igéről

Az ókori világban volt egy általánosan elterjedt nézet, miszerint minden hatalmat az istenek adnak, a királyok pedig az ő leszármazottaik. A törvényeket is ők rendelik el. Így a király az, akinek elsősorban engedelmeskednie kell a törvényeknek, és betartatnia azokat. A Biblia is emlékeztet minket arra, hogy minden hatalom mennyen és földön Isten kezében van, az emberi hierarchiát ő rendezi. Van, aki él ezzel, míg mások visszaélnek. Tagadhatatlan, hogy egy világbirodalom felépítése nagyon nagy munka, Nebukadneccar király érdeme nem alábecsülendő. A probléma azonban az volt, hogy elfelejtette, kinek köszönheti mindezt. Tisztában volt a mennyei hierarchiával, mégis megfeledkezett róla. De megvolt neki is a lehetősége, hogy csekély értelmével, ami megmaradt, felismerje a Teremtő erejét és nagyságát. Amit megtanulhatunk, hogy Isten boldogulna nélkülünk, mégis ragaszkodik ahhoz, hogy használjon minket. Ővele és általa nagy dolgokat vihetünk véghez, hatalmas győzelmeket arathatunk. Nem gondoljuk, hogy méltó rá ezért, hogy hálát adjunk neki, és magasztaljuk őt?