Baptista Művészeti Konferencia

Papp János egyházelnök megnyitó beszéde

1867
Papp János egyházelnök. Fotó: Merényi Zoltán

Kedves baptista művészek, kedves testvéreim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Baptista Művészeti Konferencia minden résztvevőjét. Nagy és fontos lépésnek tartom, hogy mindez létrejöhetett. Külön köszönjük a Reformáció Emlékbizottság és Fekete György elnök úr jelenlétét és támogatását. Köszöntésemhez egy kétezer évvel ezelőtti estét hadd idézzek fel:

„Vacsorához készülődtek. Öröm és ünnepélyesség töltötte be a termet, de volt valami megfoghatatlan várakozás is a levegőben. Nem tudták, mi fog történni, de érezték, hogy készülődik…

Aztán egyszer csak egy asszony lépett Jézushoz. Köpenye redői közül egy kis cseréptégelyt vett elő. Eltörte, és az egész benne lévő balzsamot lassan, óvatosan a Mester lábára kente. Senki nem mozdult. Az illat ereje megérintett mindenkit. Zavarodott beszélgetés indult, de Jézus megállította azt: Nem értitek? Ez egy örök időkre szóló cselekmény volt! Mindig beszélni fognak róla!…”

Miért hoztam ezt a példát?

Mert úgy értettem meg, hogy ez a 2000 éves történet olyan, mintha a keresztény művészet lényegéről és funkciójáról szólna. Hisz mi is történik valójában?

Akkor, amikor legtöbben nem tudják, mit mondjanak vagy tegyenek, Mária előáll, és tudja, mit kell tennie. Valamiféle extra érzékenységgel rendelkezik, bibliai szóval a Lélek sodrásában van, és olyat cselekszik, ami ott, akkor a leghelyesebb. Jól érti meg a valóságot, és jól adja azt vissza.

Másrészt: kikerülhetetlenül közöl valamit. A balzsam illata betölti a teret, és mindenki a hatása alá kerül. Akár egyetért vele, akár nem, de reagálnia kell rá. Akár érzett már ilyet, akár még sohasem, mindenkit megérint.

Érthetővé, emlékezetessé, nyomatékossá tesz valamit – itt jelen esetben Jézus áldozatát –, amiről aztán beszélni fognak. Az átlagos, a hétköznapi dolgok nem „beszéltetnek meg” bennünket. De az ilyen események és tettek, mint Mária balzsama, emlékezetes, akár örökkévaló témát adnak.

S végül, de semmiképpen sem legutoljára: a balzsam, a történés Jézusnak szólt. Jézusról szólt. Jézusért történt. Hogy mi köze lehet 50-100 ml folyadéknak és a világtörténelem legfontosabb eseményének? Nos, a Lélek vezetése adja, adhatja meg a választ.
Föltehetjük ma is a kérdést:

Mi köze van a téglának, a kőnek, a betűnek, a bronznak, a textilnek, a fényeknek, a biteknek, a hangoknak, a festéknek, a mozgásnak Jézushoz? Hogyan szólhatna mindez róla, neki, érte?

Hát ehhez kell keresztény művészet, benne a baptista művészet is. A Lélek sodrása, a szív alázata és hűsége. A pillanatok megértése és megragadása. Valami olyan lélek, amely a betániai Máriában is ott volt. Így lehet a művészet és a művész a valóság igazi megértője. Így lehet a baptista művész kikerülhetetlenül hatást gyakorló és nyomatékosító. Így lehet a baptista művészet mindenkire valamiféle megállító, meggondolkoztató hatással. Így szólhat igazán Jézusról, Jézusnak, Jézusért.

Tisztelt munkakonferencia! Kedves testvéreim!

Hálásak vagyunk értetek! Köszönjük eddigi szolgálatkészségeteket és elkötelezett törekvéseteket a legjobbra, a legszebbre, a legépítőbbre, a leghasznosabbra, a legfontosabbra! Miközben megköszönöm mindezt, és tiszteletet adok mindezért, hadd kívánjam: töltsön be mindannyiunkat a betániai Mária lelkülete, és minden szolgálatunk, egész életünk eredője olyan legyen, mint az övé!

Köszönöm minden segítő munkatársunknak, Háló Gyula szaktitkárnak és az egyház kommunikációs munkatársainak a szervezést, a jó gondolatot. Áldást, jó kedvet és a Lélek sodrását kívánom egész napi tanácskozásunkra és további együttműködésünkre!