Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokból lett hívőkkel. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidók közül való hívőktől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?”
Gondolatok az igéről
Ez döbbenetes! A mindenkitől odaadóbb Péter félt a zsidókból lett hívőktől. Ez a félelem képmutatásra kényszerítette. A képmutatása pedig feszültséget keltett az antiókhiai közösségben.
Mi is történt? Péter, aki korábban kész volt Kornéliuszhoz is bemenni és ott átélni a pogányok megtérését, örömmel ül asztalhoz más pogányokból lett hívőkkel. Viszont amikor megérkeznek a zsidókból lett hívők, félve tőlük, nem akar már együtt étkezni a pogány hívőkkel. Péter fél, pontosabban félti magát. Vélhetően ismerte a zsidók gondolkodását, így tudta, ők nem néznék jó szemmel, amit tesz. El akarta kerülni a konfliktust, ezért vonult félre azoktól, akikkel korábban közösséget vállalt. Elkerülte a zsidók rosszallását, de szembekerült Pál dorgálásával. Megérte?
Ugyanakkor jobb képet mutatott a zsidóknak, viszont rosszabb képet mutatott a pogány hívőknek. Magát védve kedvezett a zsidóknak, és talán bele sem gondolt, hogy ezzel árt a pogány testvéreknek. Nem hidat épített az eltérő származású és gondolkodású emberek között, hanem falat állított közéjük.
A pillanatnyi érdekei alapján döntött. Nem gondolt bele, hogy tettével kárt is okozhat.











