Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!

Gondolatok az igéről

Szabadnak lenni valamitől – valamire. Szabadnak lenni a törvény kényszerítő mivoltától, a nyomasztó kötelezettségek, elvárások, a végeláthatatlan, elhordozhatatlan terhek alól.
A törvény a kegyelem és megváltás szükségszerűségét mutatja meg, hogy a bűnvallással kért és elfogadott kegyelem felszabadíthasson a bűn, az (ön)vád és megfelelés terhe alól, hogy szabadok legyünk meglátni és átérezni, mi van Isten szerető szívén.
Így érthetjük meg, hogyan szereti az Atya a teremtményeit; milyen értéke van minden embernek; és mit jelent szeretni a másikat. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Isten ilyen áldozatkész szeretetre indít, ami nem azt nézi, hogy megéri-e vagy ráfizetéses-e (mert az agapé szeretet mindig áldozattal járó, ráfizetés!). Ez nem kedv, érzület, hanem szív kérdése, a szív állapotáé: az Istennek odaszánt, elhatározott szolgálatkészség.
Jézus szeretete valós és átütően kreatív, ezért érzékelhető. Legyünk hát Istennek olyan hívő gyermekei, akik Atyjukra hasonlítva emelnek másokat, szolgálnak feléjük, hogy ők is közel kerülhessenek a Megváltónkhoz, Krisztushoz!