Március 15. a magyar szabadság és függetlenség emblematikus emléknapja. A 174 évvel ezelőtt elindult önálló nemzeti identitást kereső polgári mozgalom a „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!” bibliainak is mondható jelszavát emelte zászlójára. Bár ebben az összefüggésben a francia forradalom jelmondata volt, eredetileg ezek a kifejezések a Szentírásból származnak.

A 19. században Európa népei mély társadalmi válságot éltek át. A fokozódó belső feszültségek hatására forradalmi hullám söpört végig az egész kontinensen, sorra születtek meg azok a nemzetállamok, vagy indultak el olyan mozgalmak, melyek végső célja hazájuk függetlensége és a vágyott szabadság eszméjének megvalósítása volt.

Ezeknek a határokon átívelő törekvéseknek lett fontos mérföldköve az 1848-as esztendő, amely hazánkat is elérte és máig emlékezetes nyomot hagyott a magyar nemzet kollektív emlékezetében. Igazságszeretet, szabadságvágy, felelősségtudat, hazaszeretet, bátorság, kitartás, áldozatkészség. Olyan emberi tulajdonságok, melyek a forradalom nagyjain kirajzolódó, egyértelmű jellemvonások voltak.

Tegyük föl azonban magunknak a kérdést: Vajon mit érthettek e szép eszmék alatt a „márciusi ifjak”, amiért akkoriban küzdöttek, sőt amiért az életüket adták? Mi valósult meg ebből? Hogyan juthat érvényre bennünk a régen vágyott szabadság? Hogyan lehetünk jelenlegi körülményeink ellenére is szabadok? Vagy ez csak vágyálom marad?

Most ez ünnepi megemlékezés kapcsán vizsgáljuk meg, vajon mit mond a szabadság eszméjéről hitünk forrása, a Biblia! A címben is olvasható mondat Jézus kijelentésére utal: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket… Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,31–36) Tehát az „igazság” tesz szabaddá… De mi az igazság? – kérdezzük Pilátussal együtt (Jn 18,38). Erre maga az Úr Jézus válaszol: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14,6) Tényszerű megállapítás, hogy nem mi, hanem ki tesz szabaddá. Jézus tesz szabaddá! Gábriel arkangyal Jézusnak nevezte Mária magzatját, ami azt jelenti, hogy szabadító: „Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1,21) Tehát az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság. Ő szabadít meg minket azáltal, hogy hiszünk benne és befogadjuk őt az életünkbe.

Ha hiszünk Jézus Krisztusban, és befogadjuk őt az életünkbe, akkor kiárad bensőnkben a mennyei Atya szeretete és világossága a Szentlélek által, és lerombolódik az ördög hatalma és befolyása. Ez a szeretet és világosság kitaszítja belőlünk a sötétséget.

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1Jn 4,18)

A bensőnk isteni beavatkozás által szabadul fel a bűn és az ördög rabságából. Ez a felszabadulás pedig megtermi a Lélek gyümölcsét: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22–23), amelyek ellentétei a testi, rossz gyümölcsöknek: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” (Gal 5,19–21)

Milyen módon szabadulhatunk meg a lelki rabságból? Mindenekelőtt hinnünk kell Isten Fiában, Jézus Krisztusban. Az a mennyei Atya akarata, hogy higgyünk egyszülött Fiában.

„Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” (1Jn 3,23)

Nincsen lelki szabadság bűnbánat nélkül. Ahogyan erről Bemerítő János is prédikált a Jordán partján: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,2) Be kell látnunk, hogy bűnös a természetünk. Be kell látnunk, hogy bűnösek vagyunk, hogy bűnben fogantunk (Zsolt 51,7), hogy bűnben élünk és az ördög befolyása alatt vagyunk. Ha valaki nem látja be, hogy megkötözött rab, az hogyan lehetne szabad?

Jézus Krisztus az újjászületés feltételéhez kötötte a lélek teljes felszabadulását és az örök életet: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát… Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.” (Jn 3,3.5–6)

Ezáltal teremheti meg a felszabadított ember szíve a Szentlélek jó gyümölcsét: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22–23) Ezek a jó cselekedetekben nyilvánulnak meg.

Mindezek után is folyamatosan vigyázni, virrasztani és imádkozni kell, nehogy ismét rabságba süllyedjünk. Az ördög mindig keresi, hogy miként térhetne vissza lelkünk kisöpört és megtisztított kamráiba, ahonnan ki lett űzve a Szentlélek világossága által. Ha megszomorítjuk a Szentlelket azáltal, hogy visszatérünk korábbi bűneinkhez, akkor ő visszavonul, és a lelkünk üres kamráját visszafoglalja az ördög hétszeres erővel.

Ez a rabság keményebb az előbbinél. „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét lelket, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.” (Mt 12,43–45)

Csak Jézus Krisztus által élheted át az Igazság teljes győzelmét és lélekfelszabadító szabadságát! Add át életed irányítását teljesen neki!

Dr. Mészáros Kálmán
történész