Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket. Ez az ember összegyűjtötte a kézműveseket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a mi jólétünk. De látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét. Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. Pál is be akart menni a nép közé, de őt nem engedték a tanítványok. Néhány tartományi főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze. A tömegből előszólították Alexandroszt, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz! Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője? Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással! Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényes népgyűlésen kell elintézni. Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt, nincs ugyanis semmiféle ok, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.

Gondolatok az igéről

Efezusban sok ember az Artemisz-kultusz miatt komoly vagyonokat szerzett, amiből jólétük származott. Pál apostol nem tisztelte a helyiek pogány isteneit, mert tudta, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs más Üdvözítő. Pál azt is mondta: „amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” Ennek következtében a megtért emberek nem vásárolták többé a kézzel készített szobrokat, amuletteket, varázserővel rendelkező tárgyakat, könyveket, sőt elégették azokat. Ebből a nagy szellemi ellentétből komoly feszültség támadt.
Némelyek azt mondják ma, hogy itt a mi kis hazánkban, keresztény nemzetünkben nem léteznek kézzel készült istenszobrok, varázserővel bíró tárgyak, okkult könyvek. De jó is lenne! Az ókori emberek sokat dolgoztak azért, hogy megvehessék a babonaság termékeit, amelyekben hittek, és istennek járó tisztelettel imádták azokat. Kérdezem tőled és magamtól: mi van az életed középpontjában? Mennyi időt, energiát és pénzt szánok a kézzel készült házamra, autómra, ruháimra, értékes tárgyaimra vagy a megérdemelt életszínvonalamra? Hogyha mindezekre túl sok energiát fordítok, akkor a fókuszpont már nem Jézuson van. Minden földit itt hagyunk, és csak az marad meg, amit az Úrért teszünk.