Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek? Ők ezt felelték: Uram, nyisd meg a szemünket! Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
Gondolatok az igéről
Ahhoz, hogy történjen velünk valami, aktívnak kell lennünk. Például ki kell nyitnunk a szánkat! Nem várhatjuk, hogy a környezetünk kitalálja, mire van szükségünk.
Így van ez az Istennel való kapcsolatunkban is. Jézust megszólíthatjuk, imádkozhatunk hozzá. Sőt, az ige bátorít erre (Mt 7,7–8). Fontos, hogy hittel beszéljünk az Úrnak! A vakok is ezt tették, bár nem látták fizikailag Jézust, de a lelkükben érezték, hogy most itt nem csak egy rabbi jön, mert Jézust Úrnak nevezték és Dávid Fiaként szólították meg (Mt 20,30)! Nem csak kiabáltak, ez egy imádság volt, és várták hittel a választ!
Ma te mit kiáltasz Jézusnak, mit kérsz tőle? Ha hittel teszed, téged is megszán és válaszolni fog!
Ne hidd el az ördögnek, hogy te nem vagy fontos! A nagy tömeg hangzavarában Jézus észrevette a legkiszolgáltatottabbak kiáltását, téged is meg fog hallani! Akkor se veszítsd el a hitedet, ha a környezet el akar csendesíteni, kiálts még hangosabban!
Egy dolgot ne felejts el! A csodák, Isten áldásai nemcsak azért vannak, hogy komfortosabb legyen az életünk, hanem azért, mert szükségünk van Jézusra. Ha imádságodra válaszol az Úr, akkor legyél hálás, és kövesd őt! Ahogyan a megnyílt szemű vakok tették.
