Miután a 900-at megközelítő ismerősre „tettem” szert, vagyis ennyien bejelöltük, hogy ismerjük, szeretjük egymást, legyen az családi, rokoni, baráti, munkahelyi ismeretség, egyik éjszaka elgondolkodtam valamin.
Valóban, az évek alatt ennyien tettük meg azt a lépést, hogy vagy én vagy ők megjelöltük egymást a világ nagy tengerében, hogy vagy összeköt a fenti kötelékből valamelyik, vagy akár egy húron pendülés irodalomban, művészetekben, politikában, gondolkodásban.
Egyszer csak arra a döntésre jutottam, hogy kíváncsiságból elkezdem törölni azokat, akik az évek folyamán semmiféle jelét nem adták kapcsolatfelvételnek, s azon túl, hogy valamilyen vonatkozásban ismerjük egymást, nemigen hangolunk egymás életére, vágyaira, törekveséire.
Elsőként töröltem azokat, akik már nem tartoztak az élők sorába, ugyanis a rendszer bent tartja azok adatait is, akik már elhunytak. Utána következtek azok, akik soha semmilyen formában nem adnak véleményükről jelet. Így haladtam, s éjfélre már több száz nevet töröltem.
Másnap felkelve folytattam azokkal az „ismerősökkel”, akikkel többévente találkozom valamilyen eseményen. Követték azok, akik ismertek szakma szerint, de valójában azon kívül, hogy a nevünket bejelöltük, semmiféle véleményt nem nyilvánítottunk egymás gondolatairól.
Közel 800 nevet töröltem, s arra voltam kíváncsi, hogy vajon attól a naptól mi fog megváltozni az életemben. Nos, ha nagyon rossz ezután, még mindig felkattinthatom e neveket, s visszarendezhetem az eredeti állapotot.
Hát, bizony nem változott meg semmi.
Talán csak egy név bukkant fel, aki bejelölt ismerősként…
Nem lett rosszabb semmi, minden ugyanúgy haladt tovább, ugyanúgy fel kellett kelnem, s a munkahelyemre bemenni, minden ugyanúgy ment tovább, mint eleddig.
Azóta is megosztom gondolataimat, s a régi ismerős nevek bejelölik azokat az idézeteket, cikkeket, amelyek közösek bennünk.
Akkor hát mivel lettem szegényebb?
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
