Az utolsó napokban
az Úr házának hegye
szilárdan fog állni a többi hegy fölött,
és kimagaslik majd a halmok közül.
Özönlenek hozzá a népek.
Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához!
Tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk.
Mert a Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között,
ítéletet hoz a távoli,
erős nemzetek ügyében.
Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból pedig metszőkéseket;
nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.
Mindenki a saját szőlőjében
vagy fügefája alatt ülhet,
és senki sem háborgatja őket.
Maga a Seregek Ura mondta ezt!
Ha minden nép a maga
istenének nevében jár is,
mi az Úrnak, a mi Istenünknek
nevében járunk mindörökké.

Gondolatok az igéről

A világon számos eszme létezett már és jön még, amelyek utópisztikus állapotot hirdetnek. Világbéke, bőség, egyenlőség, szabadság ígéretével kecsegtettek. Tudnánk is mondani ilyeneket. Emberek tömegei követték ezeket az eszméket, a vezetőiket holmi istenként tisztelve, de amint látjuk, egyikük sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. A legnagyobb birodalmak is elbuktak, miután nagyjaik leléptek a történelem színpadáról. Túl minden háborún, gyászon és nyomorúságon azonban van egy ország – az Isten országa, ahol az Úr minden könnyet letöröl és minden sebet begyógyít. Ezen a világon amíg ember uralkodik, ez nem valósulhat meg, mert a bűnös természet nem képes mennyei környezetet teremteni. De a nagy nyomorúság végén visszatér majd az, aki megnyitotta számunkra a mennyek országának kapuját, és újjáteremti ezt a világot, a végén pedig magával viszi az övéit a mennyországba, ahol nincs se nap, se hold, mert ő maga a világosság. Annyira hihetetlen, hogy ez megtörténhet, mégis remegő szívvel várjuk. És hogy honnan tudhatjuk, hogy ez meg fog történni? Ha megtapasztaltuk már, hogy ő megtartja az ígéreteit, akkor elhihetjük azt is, hogy mindez biztos esemény.