Az Úr ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az Úr elől.

Egyszer, amikor Jób fiai és leányai elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.

Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt:

Meztelenül jöttem ki anyám méhéből,
meztelenül is megyek el.
Az Úr adta, az Úr vette el,
áldott legyen az Úr neve!

Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

Gondolatok az igéről

A Biblia tele van számos olyan ígérettel, hogy akik Istenben bíznak, azokat megvédi a veszedelmektől. Ennek ellenére sokszor mégis történik valami olyan az életünkben, ami rácáfol erre. „Ha Isten szeret, hogy engedheti meg mindezt?” Olykor nagyon nehéz erre bármit is mondani, vagy nem is lehet. Jób könyvének jellegzetessége, hogy Jób soha nem tudta meg, miért kell szenvednie, az olvasó külső szemmel láthatja a teljes képet. Ez enged betekintést nyerni a lélek mélységébe, hogy Jób még úgyis hű tudott maradni az Úrhoz, hogy úgy érezte, a csapások, amelyek sújtják, indokolatlanok. Éppenséggel elképzelhető, hogy mi is éreztünk már így. Az okokat talán nem értjük és nem is fogjuk. Jóbnak egyvalamije volt csak: az Istenbe vetett hite. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent” – mondja barátainak. Teljesen másként éljük meg a minket ért nehézségeket, amikor nem a miérteket űzzük és magunkat sajnáltatjuk, hanem arra tekintünk fel, aki mindenek felett uralkodik, és elhisszük, hogy gondja van ránk, mert az övéi vagyunk.