A hónap témája 2018. decemberben: Krisztus rajtunk keresztül szeret

0
125

A hónap igéje

„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent.” (1Jn 4,7)

A hónap gondolata

A János apostoltól vett idézet alapvető állítása ez: a szeretet Istentől van. Az igazi szeretet származási helye Isten. És ezzel az is ki van mondva, hogy a lényegét, tartalmát is Isten határozza meg. Mi hajlamosak vagyunk a szeretetet a megjelenési formája vagy bizonyos cselekedetek alapján ítélni meg. Ezért úgy gondoljuk, hogy a kedves szavak, a viselkedés kritika nélküli elfogadása, az adományozás, a dicséret, a hibák következményeinek átvállalása, a mindig elnéző magatartás önmagában szeretet. „Ha szétosztom az egész vagyonomat”, ez még nem jelenti azt, hogy szeretek – fogalmaz a bibliai szeretethimnusz.

Akkor hát mi a szeretet, ha nem egy ekkora áldozatkészség a szegények iránt? Itt sokan összezavarodnak szeretetügyben, ha van bátorságuk ezt a mondatot igaznak tartani. Ezért érdemes a szeretetet inkább a tartalma, a célja felől megérteni: a szeretet épít. Építi a másikat, a közösséget, ahogy állítja róla Pál apostol is. A szeretettől növekszik testileg-lelkileg egészségesen a gyermek, a szeretettől fejlődik helyes irányba a kamasz személyisége, a szeretettől lobog életfogytig a házaspárok között a szerelem, a szeretettől éljük át idősödő korban is, hogy míg „a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra”. Mert csak a szeretet képes építeni, fejlődést előidézni, növekedést adni. A szeretet mindig távlatban gondolkodik: mivel és hogyan tudom szolgálni a gyermekem, a barátom, a gyülekezetem fejlődését? Hogyan vehetem el az útból a fejlődés akadályait? Mit mondjak és tegyek, hogy az épülésére legyen a másiknak, a közösségnek? Természetesen nem azt gondolva, hogy épülésére feltétlenül a kioktatás, a lekezelő bánásmód lesz. A szeretett ember, aki magában tapasztalja Isten szeretetének építő és növekedést adó hatását – mert Istentől született –, képes pontosan felmérni, hogy mi lesz a másik számára is építő, növekedést segítő hatással. Természetesen a szeretet alkalmilag is cselekszik: helyet ad a buszon, segíti vinni a nehéz csomagot, útba igazít stb. De elsősorban hosszú távú kapcsolataiban tudja kifejteni áldásos tevékenységének gyümölcsét. Mert a szeretet végig is akarja kísérni a másikat életútján: törődik vele, érdeklődik és keresi, mivel használhat, hogyan segítheti elő az isteni élet megerősödését a másikban.

Isten is úgy szeretett bennünket, hogy Fiát, Jézus Krisztust azért adta, hogy ha hiszünk benne, akkor örök életünk, igazi isteni életünk legyen. Mert az isteni szeretet egészen odáig akar eljuttatni minket, hogy rendkívüli, különleges életként tapasztaljuk meg a mindennapokat. Jézus ezért fogalmazza így szeretetből fakadó küldetését, célját: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Mert az igazi szeretet úgy aktivizálja magát, hogy minden erejét, értelmét, szívét-lelkét a másik fejlődésének, pozitív változásának, kiteljesedésének állítja szolgálatába. Mert a szeretet épít. Ami ezt nem éri el, pontosabban aminek nem ez a végső célja, – legyen bármilyen segítőkész áldozat is – azt alig lehet szeretetnek nevezni. A szeretetet tehát onnan ismerjük meg magunkban és másokban is, hogy a fejlődést gátló akadályokat rombolja, és a lelket építi.

„A szerető szív vidám szív. Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek, hogy miattuk elfelejtesz örülni a feltámadt Krisztusnak. Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba, de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben, s minden pillanatban boldogságban részesüljünk. Ez azt jelenti: szeressünk úgy, ahogyan ő szeret, segítsünk, ahogyan ő segít, adjunk, ahogyan ő ad, szolgáljunk, ahogy ő szolgál, mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket, huszonnégy órán át vele legyünk, és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.” (Teréz anya: Öröm – részlet)

Megosztás