Hallgass, fiam, apád intésére,
és ne hagyd el anyád tanítását,
mert ékes koszorú ez a fejeden
és ékszer a nyakadon!
Fiam, ha vétkezők csábítanak,
ne engedj nekik!
Ha ezt mondják: Jöjj velünk,
álljunk lesbe vérontásra,
ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is.
Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket,
tökéletesen, mint akik sírba szállnak!
Mindenféle drága kincset találunk,
megtöltjük házunkat zsákmánnyal.
Ha ránk bízod sorsodat,
egy erszényünk lesz mindnyájunknak!
Fiam, ne járj velük egy úton,
ne lépj rá ösvényükre!
Mert lábuk gonosz cél után fut,
és vérontásra sietnek.
De hiába feszítik ki a hálót
a repdeső madarak elé.
Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe,
saját vesztükre ólálkodnak.
Így jár minden haszonleső:
tulajdon életét veszi el.
A bölcsesség az utcán kiált,
a tereken hallatja szavát.
Lármás utcasarkon kiált,
a városkapuk bejáratánál
mondja mondásait:
Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget,
meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban,
meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet?
Térjetek meg, ha megdorgállak,
és én kiárasztom rátok lelkemet,
megismertetem veletek igéimet.

Gondolatok az igéről

Egy családban nemcsak a jó receptek hagyományozódnak tovább nemzedékről nemzedékre, hanem a megélt jó vagy rossz döntések következményeinek a tudása is. A szülő amikor a gyermekét oktatja, tanítgatja az életnek nevezett úton, vagy megdorgálja, helyreigazítja, azért teszi, hogy megvédje. Ő már tudja a buktatókat, ismeri a következő rossz lépés következményeit, a szeretet a mozgatórugója. Hányszor hallottuk mi is szüleinktől: Én csak a jót akarom neked, fiam! Vagy hányszor mondtuk már mi is ezt a gyermekeinknek. Mégis sokszor nem kellett a jó tanács, semmibe vettük azok tapasztalatait, tanácsait, akiknek a szeretete megkérdőjelezhetetlen számunkra. Sokunkban megvan már mindkét élethelyzet tapasztalata. Voltunk már gyermekek, akik jobban tudták, mit kell tenni, mint a szüleik, s voltunk már szülők is, akik jobban tudták, hogy mit kell tenni, mint a gyermekeik. Keresztény szülőként hatványozottabban ott van bennünk a vágy, hogy gyermekeink megtérjenek, mert tudjuk, mit veszíthetnek. Ezért mi is adunk tanácsokat. Az élet igéit. Ez a legtöbb, mit adhatunk. A mi mennyei Atyánk sem azért dorgál meg bennünket, mert nem szeret. Helyreigazításának az a célja, hogy hazataláljunk hozzá.