A király ekkor magához gyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit. Azután fölment a király az Úr házába, és vele együtt valamennyi júdai férfi és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak. Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.

Gondolatok az igéről

Előző napunkhoz képest még nagyobb elvárással állít szembe a bibliai történet. A király úgy beszélt az egész néphez – gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt –, hogy kérése nyomán mindenki teljes szívvel elkötelezte magát a törvénykönyv megtartása és teljesítése mellett. Hogy lehet egyszerre beszélni gyerekek, fiatalok és felnőttek nyelvén ilyen hatásosan?
A gyülekezeti közösségben rendszeresen vagyunk olyan helyzetben, hogy együtt van az összes korosztály. Szeretnénk, hogy mindenki figyeljen, mindenki aktív legyen, mindenki úgy menjen majd haza, hogy ez az ő alkalma volt. De hogyan lehet így beszélni? Két szempontot mindenképp érdemes megemlíteni. Egyrészt, ha képesek vagyunk őszintén elmondani, hogy beszédünk témájának jelentése hogyan változott számunkra és bennünk gyermekségünktől kezdve mindmáig, és hol tartunk most. Másrészt, ha már napokkal előbb az a valódi szándék van bennünk, hogy gyermekhez, fiatalhoz és felnőtthöz egyaránt szeretettel akarunk szólni. Ha ezért könyörgünk az Úrhoz, ha ennek megvalósítását keressük elménkben és szívünkben egyaránt. Ha így teszünk, van esélyünk arra, hogy az Úr megadja, hogy erő legyen a szavainkban.