Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő Úrra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el! Így hát együtt, ketten mentek tovább. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, tőlük távolabb azok is megálltak. Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta.

Amikor átértek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem kétszeres rész a benned munkálkodó lélekből! Ő erre így felelt: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadtatom tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra tépte. Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illés leesett palástját, ráütött vele a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta. Látták ezt a jerikói prófétatanítványok, akik átellenben voltak, és ezt mondták: Az Illésben munkálkodó lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte.

Gondolatok az igéről

Stafétaátadás. Elizeus nem Illés másolata, hanem hűséges tanítványból lett örökös a szolgálatban. Őszintén vágyakozott a mesterében lakozó lélekre, méghozzá kétszeres részben, amivel kifejezte – ahogy Illés is palástja ráterítésekor –, hogy utódja a küldetésben. Tanítványként követte mesterét az utolsó úton is, nem hagyta magára sem Bételnél, sem Jerikónál. Kitartása nem csupán emberi ragaszkodás volt, hanem mély vágy arra, hogy amit Illés hordozott – Isten Lelkének erejét és közelségét –, ő is átélje.
A Jordán partján végül egyedül állt. Illés elragadtatott, a múlt lezárult, de Elizeus felveszi a palástot, és ezzel nemcsak egy ruhadarabot, hanem küldetést is ölt magára. „Hol van az Úr, Illés Istene?” Ott, ahol hittel hívják, és ahol valaki kész felvállalni a szolgálatot. A víz kettéválik, Isten bizonyító pecsétje megerősíti Elizeust, és munkába állítja.
És te? Vágysz Isten Szellemének jelenlétére? Van-e olyan hitbeli társad, akinek példája formál, akit követve növekedsz? Látsz-e olyan szolgálatot, ami rád vár, amit továbbvihetsz? Ott van Isten felhatalmazása és a Lélek jóváhagyása a szolgálatodon? Isten téged is vár, hogy felvedd a palástot, és belépj az ő szolgálatába.