Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Gondolatok az igéről

Tudvalevő, hogy az ószövetségi engesztelő áldozat egy állat kiontott vére volt, mely szimbolikus jelentéssel bírva mintegy helyettesítette a vétkes ember saját életét. Az Istentől kapott ószövetségi törvények szerint az újabb és újabb bűnök miatt ezt az áldozatot újra és újra be kellett mutatni. Ám az Atya – Jézus Krisztus személyében, a keresztáldozata által – egyszer s mindenkorra olyan nagyszerű megoldást talált a bűnök bocsánatára, amely felfoghatatlanul tökéletes. „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (Jn 10,17–18) Jézus önként vállalta az áldozat szerepét, nekünk csupán el kell fogadnunk, és képletesen bár, de meg kell halnunk a világ számára, és újjá kell születnünk Krisztusban.