Figyeljetek, egek, hadd szóljak,
a föld is hallja meg számnak mondásait!
Esőként szitáljon tanításom,
harmatként hulljon mondásom,
mint permet a zsenge fűre,
záporeső a pázsitra.
Bizony az Úr nevét hirdetem,
magasztaljátok Istenünket!
Kőszikla ő, tetteiben tökéletes,
mert igazságos minden útja.
Hű az Isten, nem hitszegő,
igaz és egyenes ő.
Megromlottak, nem fiai már, hitványak;
fonák és hamis ez a nemzedék.
Ez a hála az Úr iránt,
bolond és esztelen nemzet?!
Hisz atyád ő, aki megteremtett,
ő alkotott és tett erőssé téged.
Emlékezz az ősidőkre,
gondold csak át az előző nemzedékek éveit!
Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli,
a közötted élő véneket, ők majd igazolják:
Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét,
népekre osztva az emberek fiait,
mikor kijelölte a nemzetek hazáját,
kik annyian vannak, mint Izráel fiai,
akkor az ő népe maradt az Úr része,
Jákób lett az ő kimért öröksége.

Puszta földön talált reá,
kietlen, vad sivatagban.
Körülvette, gondja volt rá,
óvta, mint a szeme fényét,
ahogy a sas, röptetve a fészekalját,
fiókái fölött repdes,
úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira,
evezőtollán hordozva őt.
Az Úr vezette egymaga,
nem volt vele idegen isten.

Gondolatok az igéről

Kedves emlékem, amikor kis unokám boldogan ugrált, pörgött, táncolt a nyári forróságot hűsítő délutáni záporban a nagynénjével együtt. Aztán jókedvűen, felüdülve játszottak tovább a hűs szobában.
Bárcsak szavaink olyannak bizonyulnának, „mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra”! Üdítenének, megújítanának, talpra állítanának...
Bizony, még a jó keresztény nevelést kapott fiatalok, akik az Úrral indultak, megtévedhetnek, az élet küzdelmeiben elfordulhatnak Megváltójuktól! Hiszen az Úr nem dédelget bennünket folyton a fészek biztonságában, hanem mint „a sas kirebbenti fészkét”, kitesz minket – és gyermekeinket is – próbáknak, kísértéseknek, hogy megerősödjünk és megszilárdulva kipróbált hittel végezhessük feladatainkat.
Ki ne szeretné megóvni gyermekeit, unokáit megőrizni, visszatéríteni a hitványságtól, bolond gondolkodástól! Mint ahogy a sas és mennyei Atyánk is teszi („kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket”), mi is hordozhatjuk őket imakarjainkon, és terelgethetjük őket a jó útra.
Ehhez segít az őszinte bizonyság az Atya gondoskodó szeretetéről. Őszinte, egyszerű szavak alkalmas időben, a tanúságot alátámasztó szeretetteljes, békés és örömteli életvitel.