Jézus lecsendesíti a tengert
Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?

Gondolatok az igéről

Jó reggelt, áldott újévet kívánok! Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk életünk tengerén. Képzavar ez? Hiszen a tengeren nincsenek mérföldkövek. Mégsem okoz zavart ez a kép, hiszen életünk egy új évvel gazdagodott. Folytatjuk a tapasztalatok gyűjtését, halmozását, és ahogy tegnap hátrafelé tekintve számba vettük a múlt csodáit, úgy ma előretekintünk és számba vesszük a jövő... csodáit. A titokzatos hullámzást, a kiszámíthatatlan széljárást, a veszélyes élethelyzeteket. Az elénk kerülő arcokat és a hozzájuk kötődő kudarcokat, de miért ne fűznénk hozzájuk szép reményeket, köztük akár az enyémeket...
Legfőképpen pedig tervezhetünk Vele, a velünk egy csónakban evező csodás Jézussal! Igaz, hogy ebben az evangéliumi történetben ő maga nem evezett. Mégis ő volt a legcsodálatosabb. Követték őt a tanítványai, életveszélyben hozzá mentek, őt ébresztették föl, tőle kértek és kaptak megmenekülést, és a végén őrá csodálkoztak, akinek tenger és szél engedelmeskedett.
Hogyne lenne számunkra is csodálatos ma, idén, örökre?! Akkor is, ha még mindig kicsiny a hitünk. De egy-egy ilyen esemény, évek és élet során miért maradna kicsi?! Növeld a hitünket, Urunk!

Imaáhítat

Kérjük az Úr tanítását és tanácsát, hogy egész évben az ő útján járjunk! (Zsolt 32,8)