Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre. Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük. Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el? Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát? Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el! Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt. Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

Gondolatok az igéről

Mai igénk segít bepillantani Krisztus szívébe, hogyan is élte meg az utolsó hét eseményeit. Drámai események történnek, amelyek súlyát érthető okokból egyedül Krisztus ismeri. A történésekből a tanítványai sok mindent nem értenek, és nem értik Jézus szavait sem teljesen. Mindezek majd a feltámadást követően válnak érthetővé, amikor a feltámadott Messiás értelmezi számukra, később pedig a Szentlélek Isten kijelentései segítenek.
Számomra ezért is megindító, ahogyan Jézus Krisztus viszonyul a tanítványaihoz. Azokhoz, akik közül egy elárulja, egy másik megtagadja, ismét mások versengenek a reménybeli jobb helyekért. Krisztus pedig tisztában van azzal, hogy helyettük/helyettünk fog szenvedni, nem is akármilyen fizikai kínok közepette, nem beszélve a lelki és szellemi kínokról! Mégis képes azt mondani – teljes szívéből –: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a pászkavacsorát.” Miért vágyott? Talán azért, mert a pászkavacsora minden mozzanata őróla szól, a Messiásról. Biztos vagyok abban, hogy teljes szívből átélte annak jelentését. Krisztus kész volt odaadni magát értünk, az Atya akarata szerint! Mennyire megindító szeretet ez! Ki marad érzéketlen?!