Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.

Gondolatok az igéről

Amikor fény gyúl bennünk, a vágy is fellobban a szívünkben, hogy erről a Világosságról beszéljünk! Jézus Krisztus nagyon szemléletes példákkal tárja elénk a bizonyságtétel eme kényszerét. A hegyen épített város vagy a lámpatartóba tett lámpás. Azért fénylünk, hogy másokat is Isten közelségébe hívjunk! Elgondolkodtató kérdés: Isten miért ránk, gyarló emberekre bízta az evangélium továbbadását? Esendők, gyarlók vagyunk. Sokat hibázunk. Nem lehetett volna angyalokra bízni, hogy ők beszéljenek és tanítsanak nekünk Isten jóságáról, szeretetéről? Börtönmisszióban azt tapasztaltam, hogy a fogvatartottak nyitottabbak voltak egy, a büntetését már letöltött egykori fogvatartott, de megtért testvér bizonyságára, mint egy kívülállóéra. Közülük valónak látták, még akkor is, ha már rácsokon kívül élt. Egy közülünk való, közülünk induló bizonysága hitelesebbnek tűnik, mert ismeri a helyzetünket, kísértéseinket, problémáinkat, és azokra tud a saját példájával megoldásokat mondani. Talán ezért sem angyalokra, hanem megigazított emberekre bízta az evangelizáció szolgálatát az Úr! Így mondjuk el mi is újra és újra, hogy a Világosság jött el közénk, hogy életet adjon mindnyájunknak!