Tudsz-e a nőstény oroszlánnak
zsákmányt ejteni,
ki tudod-e elégíteni
az oroszlánkölykök éhségét,
amikor rejtekhelyükön lapulnak,
és a bokrok között leshelyükön fekszenek?
Ki szerez eledelt a hollónak,
amikor fiókái Istenhez kiáltanak,
és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge,
megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek,
tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
Lefekszenek, megellik borjaikat,
és megszabadulnak fájdalmuktól.
Borjaik megerősödnek,
felnőnek a mezőn,
elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

Gondolatok az igéről

Gyakran érezzük magunkat elveszettnek, kétségek között vergődve kiáltunk, ahogyan a hollók fiókái is élelem után kiáltanak. Ez az ige legyen most bátorításként! Jézus maga is utal erre a gondviselésre, amikor azt mondja: „Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal értékesebbek náluk?” (Mt 6,26)
Ha Isten a madarakról is gondoskodik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minket sem hagy magunkra. Legyen bátorítás számodra az ige három üzenete:
1. Isten ismeri a szükségeidet! Gyakran nem látod előre a gondviselést, de Isten már előre tudja, mire van szükséged. Ne aggódj! Isten látja a küzdelmeidet, és gondoskodni fog rólad.
2. Isten gondviselése mindig pontosan érkezik! A kiszolgáltatott, törékeny állatok fiókái nem aggódnak, nem tervezgetnek – egyszerűen bíznak abban, hogy megkapják, amire szükségük van. Isten gondviselése néha várakoztat bennünket, de soha nem késik.
3. Hagyd el az aggodalmaskodást, és bízd magad Istenre! Ő nemcsak a világmindenség Teremtője, hanem a te mennyei Atyád is. Ha a természet legapróbb teremtményeiről is gondoskodik, akkor biztos lehetsz benne, hogy téged sem hagy magadra.