Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.

Gondolatok az igéről

Ez az ige ma délelőtt elsősorban azokhoz szól – a példázat története szerint –, akik nem tudnak örülni a hazatérő tékozló fiúnak, testvérüknek, mert látva a nagy ünnepséget, a testvérüket körülvevő szeretetet, irigység támad a szívükben, önmagukat mellőzöttnek, jelentéktelennek érzik.
Megtéréskor, bemerítkezéskor a gyülekezet valóban megkülönböztetett figyelmet fordít a megtérőkre, őket ünneplik, ők vannak a középpontban. Különösen azokat veszi körül ünneplés, akik nagy mélységekből, talán hívő szülők elkóborolt gyermekeiként találnak vissza, élik át frissen a mennyei Atya és a gyülekezet szeretetét. Ha idősebb, régebben megtért vagy soha el nem kóborolt fiúként olvasod e sorokat, és átérzed a példázat szerinti idősebb testvér helyzetét, ne feledd: az az Atya buzdít vigadozásra és örvendezésre, aki téged is ugyanúgy szeret és eddig is mennyei kincseinek gazdagságával vett körül. Örülj az új megtérőknek! Azzal, hogy ők megtértek, az Atya neked jutó áldása nem lesz kevesebb. Sőt, ha örömmel adsz hálát, Isten, az Atya titokzatos úton még jobban kitárja előtted mennyei kincseinek tárházát. Örülj a megtérő tékozló fiúknak, lányoknak, és állj melléjük, imádkozz értük!

Imaáhítat

Köszönjük meg Istennek, amikor mások hite megerősít minket! (1Thessz 3,7–8)