Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.
Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.
Ezeket azért nem mondtam nektek kezdetben, mert veletek voltam.
Gondolatok az igéről
Sok magyar baptista imaház homlokzatán volt kiírva ez a hitvallás: Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk (1Kor 1,23). Miért olyan fontos az, hogy a Szentlélek Krisztusról tesz bizonyságot, és miért kell nekünk is róla beszélnünk? Sok vallás, „izmus” jutott el arra a megállapításra, hogy kell lennie egy természetfeletti teremtőnek, aki megalkotta ezt a világmindenséget, hiszen magától nem jöhetett mindez létre. Nevezik ezt a valakit univerzumnak, energiának, entitásnak és istennek is. De csak a Biblia beszél Jézus Krisztusról mint aki a testet öltött Isten, aki az út Istenhez, aki maga az igazság, akiben van élet. A keresztény vallás nagyon kizárólagos, hiszen nem alkudhatunk meg részigazságokkal, ha egyszer kijelentést kaptunk arról, hogy kicsoda az Isten, hogyan váltott meg bennünket, hogyan találkozhat az ember Istennel, és hogyan lehet örök életünk. Jézus előre megmondta, hogy folyamatos súrlódások lesznek a világ és a gyermekei között, hiszen a „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11), és mi sem tartozunk ehhez a világhoz. Mi Jézushoz tartozunk, hiszen lehet hozzá tartozni, épp ezért teszünk bizonyságot Krisztusról a Szentlélek által.











