Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, saját magamat nyilvánítom törvényszegőnek. Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

Gondolatok az igéről

Isten beszéde egyértelműen fogalmaz: a bűn zsoldja a halál. Ez egy olyan törvényszerűség, ami alól nincs kibúvó. Ha csak egyszer is vétkeztem, akkor annak a büntetése halál. Erőlködhetek, próbálhatom jóvá tenni, próbálhatok jobb lenni, szolgálni, jótékonykodni, mindez semmit sem ér. A törvény az törvény. A bűnért halál jár. Amit elkövettem, azért valakinek meg kell halnia.
Isten nem törölte el ezt a törvényszerűséget. Nem változtatta meg a kedvünkért. Hanem megfelelt neki. Betöltötte.
Krisztus azért jött, hogy az ő halála terád is érvényes legyen!
Ha ezt hittel elfogadod.
Egyszer majd oda kell állni Isten elé, és az életünk filmjét figyelve itt is, ott is el fog hangzani a fájdalmas mondat: Ezért a bűnért halál jár. De – ó, csodálatos kegyelem! – nem neked kell meghalnod! Mert Krisztus már meghalt érted! Azt a kikerülhetetlen, megmásíthatatlan követelést teljesítette, amit a törvény előírt.
Megfelelt a törvénynek. Azért, hogy te élhess.
Kedves testvérem! Már nem a törvény alatt élsz! Élj hát szabadon! Élj abban a szabadságban, amelybe meghívott Isten! Ne akard kiérdemelni azt, ami már eleve a tiéd! Fogadd el, hogy elkezdődött az új élet, és élj annak az erejéből, aki benned él!