A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.

Gondolatok az igéről

Számos gyülekezetben megfordulva észleltem, hogy a közös hiten túl szinte mindenben különböztek egymástól. Ám az élő eklézsiákra jellemző volt az az értékközlő képesség, amellyel haszonnal szolgálhattak az őket körülvevő közegben. Erre nem valamiféle „tréning” révén lettek alkalmassá, hanem az isteni befolyás és vezérlés érzékelésére, teljesítésére képes, Jézust Úrként elismerő és megvalló új emberségük által. „A mi alkalmasságunk Istentől van” – olvassuk a 2Kor 3,5-ben, ez igaz nemcsak az egyes hívőkre, hanem az általuk alkotott gyülekezetre is. A környezetünkben végzendő eredményes szolgálathoz természetfölötti eszközökre van szükségünk. Például kegyelemből kapott lelki ajándékokra. Ezek megléte annyira fontos, hogy az Istenség teljessége, Atya, Fiú, Szentlélek vesz részt közlésükben a 4–6. versek szerint, a megszokottól eltérő sorrendben: „A kegyelmi ajándékok között... különbségek vannak, de a [Szent]Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr [Jézus] ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de [az Atya] Isten, aki mindezt véghez viszi mindenkiben, ugyanaz.” Hála néked, Urunk, hogy mindent megadtál, ami szolgálatunkhoz kell!

Imaáhítat

Esedezzünk gyermekeink lelki-szellemi jóllétéért! (2Tim 2,1)