Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!

Gondolatok az igéről

Jézus Galileába való visszatérése beteljesített egy próféciát (Ézs 9,1–2), amely Isten megváltástervének volt a része. Az idézet lényege elég világos. A lenézett Galileában, ahol az emberek Jeruzsálem és Júdea vallási és kultikus előnyei nélkül sötétségben éltek, ahol a legsűrűbb volt a sötétség, itt virradt fel a világosság. Az eljövendő Messiás kezdetek óta „a pogányok Galileájának” lett ígérve, ami előképe a „minden nemzetnek” szóló megbízatásnak (28,19). Ráadásul ha a messiási világosság a legsötétebb helyeken is felvirrad, akkor a Messiás üdvössége csakis a kegyelem adománya lehet. Ezért reménykedhet a vámszedő, a parázna, a tékozló és így tovább. Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött elhívni (9,13).
Az előbb említett prófécia beteljesedése örömhír mindazok számára, akik a sötétségben élnek. A világosság, akire szüksége volt – és szüksége van – a világnak, Jézus Krisztus, aki a megígért Messiás megtestesítője. Az elmúlt napokban olvashattunk arról, hogy ez a Világosság miként vezeti, áldja, őrzi és használja a népét. Most ez ige arról szól, hogy a legsötétebb és reménytelen állapotból meg lehet szabadulni Jézus Krisztus által, aki így a remény csillaga is egyben.