Ekkor megszólalt az egyik vén, és megkérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.
Gondolatok az igéről
A Jelenések könyvében – mint az ószövetségi prófétáknál már olvashattuk – a bárány szimbolikája a tökéletes áldozatot, mint Felkentet Jézus Krisztust jelenti, és az egész könyvben központi szerepe van. A bárány allegóriája különböző módokon jelenik meg, és az Újszövetségben is gyakran Jézus áldozatának és megváltó szerepének szimbólumaként használják. A mennyei bárány hasonlóvá lett mihozzánk. Megtapasztalta, milyen az elutasítás, kirekesztés, igazságtalan vádak halmaza, családi értetlenség, a társadalom vezetőinek gőgös ármánykodása, éhezés, szomjazás, verések megalázó volta, keresztre feszítés kínja, halálos sebek fájdalma. Emberi mivoltában vállalta is mindezeket. Nekünk, földi követőinek a hitünkért szintén lehet osztályrészünk, megtapasztalásunk a szenvedés, esetleg nehezen elviselhető megpróbáltatás. Az életben tapasztalt fájdalom, bánat, veszteség és igazságtalanság mind megszűnik majd, erről ő személyesen gondoskodik. Abban a másik, mennyei létformában többé nem lesz éhség, szomjúság, fájdalom vagy halál. Az örök élet és béke ígérete az élő vizek forrásánál beteljesedik. „Ha lábam gyenge lesz, / Ha e világ sebez: / Megyek jó Pásztoromhoz én, / S nyugtot lelek szívén.”










