Ef 4,29–32
A lányaim szeretnek együtt játszani, ugyanakkor képesek egymás idegeire is menni. Egy este ahogy társasjátékoztam a nagyobbal, és nyert, a kisebb odafutott hozzá, megölelte és gratulált neki, majd azt mondta nekem: „Apa, én úgy döntöttem, hogy ezentúl mindig szeretni fogom a tesómat!” Repesett a szívem örömömben, és el is mondtam mindezt neki. Aztán este a fektetésnél már azt mondta a kisebb: „Apa, én mégsem fogom szeretni mindig a tesómat, mert ő nem viszonozta!”...
