Lk 24,50–53
Ha szeretném a hét eddigi igéit keretbe foglalni, valahogyan így tenném: „Mennyből várjuk, mert mennybe ment.” Sőt, miközben áldva terjeszti ki a kezét, az Úr visszatér az Atya dicsőségébe, ahonnan jött, mert küldetését teljesen beteljesítette. És a tanítványok „leborulva imádták őt”. Micsoda emlék lehetett ez bennük! Nem csoda, hogy a tanítványok készek voltak a mártírhalált is vállalni, mert olyannyira meg voltak győződve arról, hogy Jézus az volt, akinek...
