Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.

Gondolatok az igéről

Ez a történet gyakran elbizonytalanított. Feszültséget, ellentétet éreztem benne.
Természetesen Jézus tanítását hallgatni, vele együtt lenni kiváltság. Ennél többet nem is kívánhatunk. De mi a baj Mártával? Miért gond az, hogy a vendéglátással foglalkozik, ami ráadásul még lelki ajándék is? Természetesen nem a vendéglátással van baj.
Először is Márta a vendéglátó, ő a háziasszony, ő felel azért, hogy Jézus jól érezze magát az otthonában. Mária ül Jézus lábánál, és szívja magába Jézus beszédét. Eddig minden tökéletes. Márta sürög a konyhában, valami harapnivalót készít Jézusnak. Ez is tökéletes. És most jön a DE!
Márta feszült és ideges, pedig igyekezett jó szolgálatot végezni. Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy Márta „felnyomta” Máriát Jézusnál, és beszólt neki, hogy ugyan szóljon már rá, hogy segítsen ő is.
Jézus nem azt mondja, hogy nem fontos, amit Márta tesz, hanem hogy miért aggódik és nyugtalankodik? Mi miért aggódunk és nyugtalankodunk? Ezer dologért lehetne: munkahely, jövedelem, anyagiak, gyerekek boldogulása, egészség, rezsiárak, adóemelkedés s a többi.
Pedig csak kevésre van igazán szükségünk. Csak egyre. Arra viszont nagyon! De mire is?