Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.

Gondolatok az igéről

Pünkösd csodáját újra és újra átélik azok, akik teljes szívvel hisznek Jézus Krisztusban, és átadják magukat a Szentlélek éltető csodájának. Ők utat találnak minden szívhez, mert a Lélek megtanítja őket minden ember nyelvére. A növekedés és az eredményesség korában a kapcsolatok tárgyiasulnak, és ez minket, embereket észrevétlenül eltávolít egymástól. Ügyek intézőivé, missziós tevékenységek végrehajtóivá akar degradálni mindenkit. Régi történet ez már. A nagy „szétdobáló”, az ördög a részletekben iparkodik az emberi távolságokat széjjelebb húzni, nehogy egymásra találjunk. Tóth Árpád Lélektől lélekig című versében épp százegy évvel ezelőtt már ugyanezt látta: „Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!” A Szentlélekkel való megtöltekezés a Krisztus-hit alapján megértést teremt még ismeretlenek között is. Az első pünkösdkor a Lélek szentséges ereje „Nyelveket egyező hitre / Egybegyűjte sok népeket”. Így énekeljük régóta az igazságot, ami így hangzik: a Szentlélekkel telt ember, mivel mindenki nyelvét beszéli, ezért minden szívhez utat talál.
Ezért gyakorold a gyerekek nyelvét, a kamaszokét, az idősekét, a nőkét, a férfiakét, hogy ne veszítsd el az utat hozzájuk!

Imaáhítat

Szánjuk oda magunkat Isten Szentlelkének, hogy betöltsön minket a Jézus melletti tanúskodásra! (Ézs 43,9–10)