És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.

Gondolatok az igéről

Ez egy gyönyörű jókívánság így év végére – is! 2025 utolsó vasárnapján mi lenne időszerűbb egy visszatekintésnél, hogy minél igeszerűbben vizsgáljuk meg az eltelt évet, eddigi életünket. Ehhez nagyon is alkalmas ez az efezusiaknak is sokat mondó (görögben) egy mondat. Nekik ott a Római Birodalom tartományi székhelyén, a nagy vonzáskörzetű világvárosban bizonyára megerősítő volt, hogy az égbe ment Krisztus ajándékozott nekik karizmatikus embereket a tökéletesítésük érdekében. Nekünk most szintén bátorító lehet ennek... még csak ígérete vagy már ténye? Nézzük és vizsgáljuk meg a mögöttünk lévő utat, amelyben hívő életünk tökéletesedett! Mindannyian egységesen hitre jutottunk, és Isten Fiát ismertük meg, fel és el? A felnőttkort elértük? Nagykorúakká lettünk, akik nem hányódtunk ide-oda, sem nem sodródtunk el, szanaszét és át – az ellenséghez? Ragaszkodtunk az igazsághoz, szerettünk és növekedtünk Krisztusban? És a legsúlyosabb kérdés: elértük a Krisztus teljességét? Nőttünk, nőttünk, de ami a végén kijött, az még elég kicsike... Legyünk hálásak a magasra tett mércéért, a teljességre eljutás lehetőségéért! Krisztus teste és szolgálói erről gondoskodnak. Nőjünk tovább, testvérek!

Imaáhítat

Magasztaljuk Istent gyermekségünktől egész idáig felnövesztő szeretetéért! (Hós 11,3–4)