Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.

Gondolatok az igéről

Hajlamosak vagyunk a bizonyságtételre úgy gondolni, mint ami főképp felnőtteknek való beszéd. (Ritkábban beszélgetés.) Esetleg még a fiataloknak. Erre fel Pál apostol állítja, hogy ő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt bizonyságot tesz.
Mai korunk kiemelt figyelmet szán a gyerekeknek. De mintha ez a figyelem a szellemükre nem vonatkozna. Mintha csak fizikailag, pszichésen és mentálisan kellene megkapniuk mindent, amire szükségük van, de lelküknek, szellemüknek elegendő az étkezések előtti imádkozáson túl a hittan és a bibliakör. Pedig nekik is szükségük van a nap természetes menetében is szellemi táplálékra. Ez természetesen nemcsak kiemelt időpontokat és programokat érint, hanem a mindennapi beszélgetések kellenek, hogy tanúságok legyenek a gyermekek számára Istenről. Mert ha ő nincs benne mindabban, amit teszünk, amit mondunk, ahogyan tesszük és mondjuk, akkor ha Jézusról beszélünk nekik, minden gyerek rögtön tudni fogja, hogy ez csak beszéd. És még ha tetszik is nekik, akkor sem fogja megérinteni a lelküket. Elsősorban tehát nem a gyermeket, hanem saját magunkat kell komolyan vennünk ahhoz, hogy eljussunk arra az életre, amelyben a hétköznapi beszédünk is bizonyságtétel!