Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik: Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!
Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.

Gondolatok az igéről

Heti sorozatunk végéhez érve a hitből fakadó gyümölcstermésre bátorít bennünket Isten igéje. Ha a szolgálat a szeretetünk természetes következménye, akkor a gyümölcstermés a szolgálatunk magától értetődő áldása lesz. Gyakran gondolkodunk ezen a példázaton, és feltesszük magunkban a kérdést: Honnan lesz százszoros termés? Hitből fakad. Így indulunk, így munkálkodunk, így imádkozunk, és tudjuk, valljuk, hogy a növekedést egyedül az Isten adja. Amikor áldásért fohászkodunk, először is hívő szívet kell kérnünk, mert csak abból származik termékeny szolgálat és gyümölcstermő élet.
A „jó szívvel hallgatni, megtartani és termést hozni állhatatossággal” olyan hármas mérce, ami megmutatja Krisztusba vetett bizalmunk, reménységünk és meggyőződésünk szilárdságát. Ezt keresi ma is Megváltónk, mert a hit a „reménylett dolgoknak valósága” (Zsid 1,11; Károli-ford.).
Milyen valóságosan éljük hívő életünket, amivel bizonyságot teszünk? Hol van a termés? Milyen a gyümölcs? Az Úr tudja, de imádkozzunk, hogy sokan felüdüljenek, megerősödjenek munkálkodásunk által az ő dicsőségére!
Isten kegyelméből van még vetés, lehet aratás és várható áldott gyümölcstermés. Hála, hála, hála!