Hogyan lehet szavakba önteni azt, amit együtt éltünk át közösségünkben ezen az ünnepen? Azt az örömet, mely a pünkösdöt körbevette. A kereszténységben pünkösd egy új korszak kezdete. Jézus felment a mennybe, és elküldte a Pártfogót, a Szentlelket. Ezt a láthatatlan és mégis mindent betöltő ünnepet méltóképp ünnepelte gyülekezetünk: a bemerítési istentiszteleten négyen vallották meg a hitüket.

Az istentiszteletet a Békési Baptista Gyülekezet lelkipásztora, Bócsa Roland vezette. Roland különösen közel áll a gyülekezethez, mivel itt nőtt fel és itt vált érett hívővé közöttünk. Jelenléte még bensőségesebbé tette az alkalmat. Az igehirdetés címe az „Ember a víznél” volt a Jn 5,1–9 szakasz alapján.

A harmincnyolc éve beteg ember története egy erősen szürreális kép. A sok beteg ember (vakok, sánták, sorvadásosak) ott verseng egymással, hogy ki jut be hamarabb a vízbe. Igazságtalannak tűnik, hogy csak egy ember gyógyulhat meg. Ezt az ellentmondást egy Afrikában dolgozó antropológus történetével világította meg az igehirdető. Az antropológus egy kosár almát helyezett el egy gyermekcsoport előtt. Azt mondta a gyerekeknek, hogy aki először ér a kosárhoz, az kapja meg a tartalmát. A gyerekek az antropológus döbbenetére nem kezdtek el versengeni, hanem egymásba kapaszkodtak, és együtt érték el a kosarat. „Miért tettétek ezt?” – kérdezte tőlük. A gyerekek azt válaszolták: „Az egyik nem lehet boldog, ha mindenki más boldogtalan.” Fontos az igeszakaszban, hogy felismerjük a csodát, meglássuk, hogy nekünk magunknak is személyesen szükségünk van a csodára, valamint hogy fókuszáljunk a történésre, a csoda pillanatára.

Mire koncentrált, fókuszált a gyógyulandó ember? A vízre és arra, hogy nem ér oda. Hitbeli kérdés, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Jézusnak nincs szüksége emberre, egy az egyben kapcsolódhatunk hozzá, lehet vele személyes kapcsolatunk. Mégis azt látjuk, hogy Isten úgy működik, mint a mese: szájhagyomány útján, emberről emberre.

Döntő kérdés lehet, hogy van-e egy ember, akitől hallunk Jézusról. Ezeket a tanúkat használja fel arra, hogy megszólítsa az embereket. „Hogyan tudtok ti Isten országának építésére lenni?” – kérdezte Roland a bemerítkezőket. A Bajai Baptista Gyülekezet lelkipásztora, Lados István erre a kérdésre válaszul hívta a bemerítkezőket, hogy a hitvalló keresztségben mondják el a bizonyságtételüket.

Az első bemerítkező, Csernók Beatrix keresztény családban nőtt fel, és a barátnője, majd később a barátja hívására jött el egy ifjúsági alkalomra. Ahogy egyre jobban közeledett Istenhez, úgy érezte, egy fal van benne, ami nem engedi tovább. A debreceni konfin érezte meg, hogy eltűnt a fal, de kevésnek gondolta a tudását, és aggódott azon, hogy a családja hogyan fogadja a megtérését. Az ifitáborban a tanító döbbentette rá arra, hogy a sátán próbálja megkötözni és eltávolítani Istentől ezekkel az érzésekkel, és ő ezt nem akarja. Ekkor kérte meg a barátját, vezesse imában, hogy befogadja Istent. A második bemerítkező, Birtalan Eszter elmondta, hogy keresztény családban nőtt fel, és a szüleitől hallott Istenről kicsiny kora óta. A „Szívem telve van veled” című ének segítette egy ifjúsági táborban a megtérésben, majd később a balatonszárszói tábor is vezette. A soltvadkerti táborban a depresszióról szólt egy tanítás, amelyben felismerte önmagát. Ebben a tanításban érezte meg, hogy sikeresen felszabadul arra, hogy a bemerítőmedencéhez álljon.

A harmadik bemerítkező, Bócsa Réka szintén keresztény családban nőtt fel. Nem volt kérdés számára, hogy Isten létezik, gyülekezetben nőtt fel, sok bemerítést látott, amit nagyon szeretett. Kilencévesen tért meg, de úgy gondolta, hogy 16 évesnek kell lennie ahhoz, hogy bemerítsék. Ezért arra várt, hogy elérje ezt a kort. A megtérése után azonban egyre többször nehézségekbe ütközött, amit nem értett. Megjelentek a kérdőjelek a fejében. Isten valóban létezik? A haláltól is elkezdett félni. Egy alkalommal síelni ment a testvéreivel közösen. Amikor egyik nap lefelé indultak a hegyről, a bátyja balesetet szenvedett. Nagyon megrémült és szembesült az élet törékenységével. Hála azért, hogy a testvérét nem érte baj, de jelnek tekintette az esetet. Ezért szeretné megpecsételni a megtérését a bemerítkezésével.

Fejes Sándor nem hívő környezetben élt, nem is ismert hívő embereket. Kellően sikeres volt a szakmájában, jól mentek a dolgai, mikor megismert egy keresztény lányt, aki szembesítette a hibáival és az egójával. Sándor ezt felismerve befogadta az Úr Jézust az életébe.

Sokan nem hiszik el Jézus jelenlétét, mert nem látják. Jézus születése és halála után a Szentlélek kitöltése próbálja meg leginkább a hitünket. Vajon miért gondolják sokan, hogy a láthatatlan érzések léteznek, és pünkösd üzenete nem? Ahhoz, hogy mások elhiggyék pünkösd üzenetét, nekünk kell a helyünkre állnunk. Nekünk kell, ahogy az igehirdetésben is elhangzott, felismerni a csodát. Ismerjük fel Atyánk munkáját az életünkben! Halljuk meg a Szentlélek hangját, és hagyjuk, hogy vezessen bennünket a keskeny úton!

Felsőné Szévald Orsolya


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!