Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Gondolatok az igéről

A napokban előkerült egy általam barkácsolt fadoboz telve kiskamaszként megfogalmazott különféle írásaimmal. 90 évesen olvasva egykori, hamvas alkotásaimat megmosolyogtam gyermeki önmagamat, de ezt elámulás váltotta fel. Az irományokban (pl. az imaházi barátaimat csapattá szervező „szabályzatban”, egy erénytáblázatban vagy egy „indiántábor” tervrajzában...) kezdetlegesen, sután megformálva, de csírájában ott volt szinte mindaz, ami felnőttként jellemezte szolgálatomat. A férfikoromat meghatározó, a családot, a hittestvéri közösséget építő tevékenységek tehát azért bontakozhattak ki, mert születésemtől fogva ott voltak a Teremtő által belém plántált, gyermekkoromban még naivan érvényesülő sajátosságok.
Mindezt alkalmazzuk most az isteni szeretetre! Lehetséges-e az, hogy éveink múlásával jobban szeressünk? A válasz: igen, de csak ha már újjászülettünk, mert akkor a Szentlélek által szükségképpen megvan bennünk a kezdetben még gyermekded agapé szeretet. Ez esetben csak az a dolgunk, hogy az alkalmakat megragadva tegyük azt, amit a szeretet sugall. Úgy, ahogy tudjuk. Kezdetben több, aztán egyre kevesebb ügyetlenkedéssel.
Uram, támogass! Fejlődni akarok az agapé szeretetben!