Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul,

Gondolatok az igéről

Egyszer hallottam egy igehirdetést, ami így kezdődött: Sokunknak van okostelefonja, okosórája, okostévéje. De azt tudjuk-e, milyen az okos istentisztelet? Amikor az istentisztelet szót halljuk, valószínűleg a jól megszokott vasárnap délelőtti alkalmak jutnak eszünkbe. Ott vagyunk az imaházban, találkozunk a testvérekkel, éneklünk, igehirdetést hallgatunk, aztán hazamegyünk, „mintha mi se történt volna”... Valós a kísértés, hogy az istentiszteletet is szolgáltatásként vegyük igénybe. Persze az élő, imaházi istentisztelet is elengedhetetlenül fontos része az életünknek, Istennel való kapcsolatunknak. De mitől lesz okos az istentiszteletünk? Attól, ha a vasárnap hallott igazságokat, a Bibliából kijelentett útmutatásokat nemcsak egy szép szokásnak tartjuk a hetünkben, hanem engedjük Istennek, hogy ezeket valósággá változtassa mindennapi életünkben. Ha két vasárnapi istentisztelet között aktívan megéljük mindazt, amit megértettünk Istentől. Ez sokszor áldozattal jár: fel kell áldoznunk időt, pénzt, energiát, elképzeléseket, vágyakat... De ha felismerjük, hogy Jézus mekkora áldozatot hozott értünk, ez az áldozat nem teher lesz, hanem hálából fakad, amit örömmel tudunk meghozni.

Imaáhítat

Adjunk hálát a Lélek szerinti életvitel lehetőségéért! (Gal 5,24–25)