Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól:
„Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,
és ne csüggedj el, ha megfedd téged,
mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.

Gondolatok az igéről

Az odáig rendben, hogy a különböző próbák között Isten mellénk áll, a győzelem reményének félmosolyával mehetünk át nehéz időszakokon (lásd tegnapi áhítat). De hogy ő lenne az okozója, forrása ezeknek a nehézségeknek – nem találjuk ebben magunkat ellentétes oldalon vele?!
Ha úgy látjuk őt, mint egyenes életpályánk és kényelmünk biztosítékát, akkor ezek a beavatkozások bizony éles ellentétet, meg nem értést, csalódást szülnek bennünk. Ha viszont van egy megértésünk Isten mélyebb szándékairól, akkor tudjuk elfogadni nemcsak a segítségét a kellemetlenségek közepette, de magukat ezeket a nemkívánatos helyzeteket is tőle. Hogy mire jó ez? Benne van az igében: hogy szentségében részesüljünk. Nyilván Isten megtért gyermekeinek szól ez az ige, akik már részesültünk a kegyelmében. De szentségében is részesülni és járni a folyamatos átformálódás, megtisztulás, szabadulás, odaszánás révén lehetséges. Sajnos ez nem a kényelmes időszakokon vezet keresztül, hanem a keserveseken. Ezek ébresztenek fel, hogy hitéletünkért felelősséget vállaljunk „felnőttesedő” gyermekekként, ellenálljunk a bűnnek a vérig vagy a vérünk ontásáig.
Szánjuk oda ma is magunkat, hogy megragadjuk az igazság jóízű, békességes gyümölcsét!