Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait! Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!

Gondolatok az igéről

Ökumenikus imahéten vagy vendégségben más templomban szoktuk együtt imádkozni a Miatyánkot. A mi közösségünkben, a családban, de még a csendességben sem igazán vagy csak nagyon ritkán mondjuk el.
Egyáltalán ki hogyan szokott imádkozni? Van, aki csak csendben, magában, „a titkos kamrában”, de hangosan mások előtt sosem. Egy lelkipásztor kritizálta a másik pásztort, hogy bezzeg ő nyitott szemmel, ökölbe szorított kézzel imádkozott valahol... Megkérdezték tőle, hogy honnan tudja ezt, ha ő csukott szemmel imádkozik? Nagyon jó kérdés!
Nekem az imádságomban minden benne van, ami fontos.
Akár vezetek, akár alszom, akár eszem, akár dolgozom.
Valahogy így: Drága Istenem! Nagyon szeretlek és örülök, hogy te vagy az Atyám. Örülök, hogy itt vagy velem mindennap, köszönöm, hogy terved van velem itt az életben. Nem szeretnék éhezni, jó lenne, ha gondoskodnál rólam a hétköznapokban, ehhez, ami tőlem telik, igyekszem megtenni. Sajnálom, hogy sok hibát elkövettem, ezért bocsánatot kérek, én is elengedem a velem szemben okozott sérelmeket. Szeretném, ha az élet nehézségeiben mindig velem lennél és fognád a kezem. Kérlek, űzd el a gonoszt a környezetemből! Tudom, neked mindenre van hatalmad.